A képtelen még mindig azt hiszi,
hogy lelkem ezt könnyen kiheverheti.
De ez nem holmi hormonprobléma
Szívem s lelkem tudja, ez dilemma:
Hajthatatlan vágy!
Minden éjszaka, szunnyadás előtt
Ráeszmélek arra, elkergettem őt.
Szerelem nem ver tanyát mellettem,
Plusz puha párna siratja kelletlen.
Felbosszantó űr!
Eszemre nem hallgat a szívem sem,
Pedig tudom, hogy jogos kérése.
Elmúlik két hónap, elég egy is
S átölel majd éjszaka egy plecsnis.
Szomorító tény.
Eltávot kér majd tőlem magának.
Lélekdunnámba fúlva találnak.
Lepedőmből a vért jól kimossák
Havibajtól felélesztve nos hát:
Éledező kéj!