A vizualitás. Számomra nagyon érdekes gondolatkörök a következőek: álom, képzelet, gondolat, emlékezés. Bármelyiket megnézzük mindegyik során vizuálisan „látunk” valamit az agyunkban. Vajon mennyire pontos ez a kifejezés, 'látunk az agyunkban'? A szebb megfelelője az 'elképzelni' kifejezésünk magyarul. Tényleg látunk az agyunkban, mikor álmodunk? Persze. Az agyunk képet készít. Filmet forgatunk éjszaka, ami lehet ijesztő, de akár szórakoztató is. Az emlékezés folyamata közben is egy képet készítünk. Persze nem látjuk valójában, de a kép mégis ott lebeg a „lelki szemeink” előtt. Egy újabb érdekes kifejezés. De hozzunk egy példát. Tegyük fel, megkérdezi valaki tőlünk:

„Figyelj csak, emlékszel milyen jó volt a görögországi nyaralásunk?”, te pedig egyből mondod is, hogy „Igen, nagyon jól éreztem magam.”.

Eközben már régen megjelenik a vizuális kép a tengerről, látod magad előtt a virágokat, a bazárt, a halakat, a színeket, a vacsora képét, az utat, és a többi élményt, amit láttál a szemeddel. De ezeket mind a szemeddel láttad. Vannak persze érdekes kivételek, amik másik érzékszervhez kapcsolódó emlékeink. Egy szag, egy illat, egy felület tapintása, egy hang, egy érzés. Ezekhez nem mindig kapcsolódik vizuális kép, de előfordulhat.

            Tisztítsuk meg az elménket a kósza gondolatoktól és koncentráljunk, majd ha tiszta a fejünk, képzeljünk el egy vázát. Látjuk magunk előtt a vázát. Az enyém barna, íves és karcsú formája van. A szája nagy és kifelé ívelő. Matt külsején a fény szépen vetül. Háttér nincs, fehér minden csak egy váza látható. Nyitva van a szemünk, és az agyunk a váza szóhoz ezt a képet kapcsolta. Van, akinek először biztosan egy már korábban látott váza fog eszébe jutni, mivel az agyunk a korábban tapasztalt dolgokra épít. Tegyük fel a következőt. Megkérünk egy születésétől kezdve vak embert, hogy ne gondoljon semmire, csak képzeljen el egy vázát. Mivel az agyunk a korábbi tapasztalatokra épül, az egyénnek kisebb az esélye, hogy ugyanolyan vázát fog elképzelni, mint mi, látó emberek. Vajon nekik is egy vizuális kép jelenik meg az agyukban? Vagy egy kézzel letapogatott váza emléke? A tapintása? A felülete? Talán kép helyett érzések jelentkeznek?

            Már kutatott téma, hogy a vak emberek is álmodnak. Érzésekkel és más érzékszervi tapasztalatokkal (szaglás, tapintás, hallás). Vajon a vakok látnak álmukban? Mi lett volna, ha az emberi faj szemek nélkül fejlődik ki? Ez az intelligencia növekedését, vagy csökkenését jelentené, esetleg más érzékszervi képességek kifejlődését? Erről Ludwig van Beethoven esete jut eszembe, aki karrierje csúcsán elvesztette a hallását, mégis képes volt a belső hallása segítségével levezényelni darabjait.

Hiányzik az írás. Annyi időt kihagytam. De valahogy ihletem sem volt. Nem vagyok hercegnő, mint Kate, vagy színésznő mint Audrey. Az én életemben meg kell találni az izgalmat és bevallom nem könnyű. De megéri. Az meg még jobb, hogyha le is tudom írni. Azt mondják a legjobb sztorik a saját tapasztalatból születnek. Most komolyan. Ha leírnám a mai napomat, szerintem senkit sem érdekelne, mert nem arra vágynak, hogy azt olvassák, amit ők is átélhetnek. Vinni kell bele egy kis izgalmat. Éppen eleget ahhoz, hogy még valósághű is legyen. Én ezt magamban csak realisztikus fantáziának szoktam hívni. Nem rugaszkodok el a valóságtól, de közben mégis. Ehhez éppen jól ért a XXI. század. A kettősségekhez, az ellentmondásokhoz. 

Nálunk mostanában jut mindegyikből egy kicsi. Minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, ezért azt hiszik, hogy még mindig nem nőtt be a fejük lágya, ők mindent jobban tudnak. Persze, sajnos nem csak a szülők lehetnek ilyenek. 

Mindenki mondott egy csomó javaslatot, hogyan kellene élnünk az életünket. Milyen kár, hogy nincs hozzá használati utasítás. Biztos bele lenne írva, hogy ne hagyd, hogy a macskád szétszaggassa a szúnyoghálót, vagy hogy törődj bele, a pasiknak sosem lesz logikus a tematikus rendezés. Akaratos vagyok, ha egyszer azt kívánom, hogy lepjen meg valamivel, aztán elvárom, hogy tudjak mindenről? inkább bonyolult. De a bonyolult szót túl könnyű ráhúzni mindenre. Bonyolult kötésminta, bonyolult párkapcsolat, bonyolult érzések. 

Valamelyik nap azon gondolkodtam, vajon lehet-e izgalmas és érdekes a mindennapi élet. Merthogy én vettem egy délelőtti jegyet, felültem reggel egy buszra, elmentem a nőgyógyászatra, írattam fel gyógyszert, és eddig is boldog voltam. Határozottan boldog. Az érzés, hogy nem egy akciófilm az életem nem volt rémisztő, de lehetett boldog. Persze mikor már azt hittem, hogy eme tökéletesen hétköznapi napomon már semmi sem változtat, a boldogság tovalengett, mivel felhívott az Anyám. Itt jöttek is már a bonyodalmak és hirtelen egy akció-kalandfilmben találtam magam. Szóval csak nézőpont kérdése, hogy melyik pillanatban vagyok Amelie és melyikben vagyok Sydney Fox.

-Szia! Bocsi, kérhetnék egy szívességet? Segítenél lehúzni az ablakot? Én nem tudom...

-Persze! Haha... Újra? - nevetett a srác?

-Megint te? - mosolygott a lány hitetlenkedve. Átmentek a lány üres kupéjába, majd a fiú nekiállt az ablaknak. A mögötte áll és nézte a lehetetlennek tűnő küldetést. 

-Biztos ez megint ugyanaz az ablak. 

Rövidre nyírt frizurája, farmerja és világos pólója volt. Napszemüveget viselt és zenét hallgatott a telefonjáról. Kivette a fülesét, úgy próbálkozott tovább. Ide-oda rázta, húzta, míg végül csak sikerült lehúzni az ablakot. 

-Igen. Lehet. Már megint én bénázok... - mondta kissé összezavarodva és elpirulva a lány - Te pedig már megint milyen jól megcsináltad. Köszi!

-Nincs mit! 

Azzal elbúcsúzott a srác, de még mielőtt kiment volna az ajtón, megtorpant.

-Ha már így másodszorra hoz össze minket a sors, nem ülsz be hozzám? 

(Áh, ez így nem írhatom le! Túl tökéletes. Semmi realitás. Az olvasó ezt szeretné, de nem ezt várná. Vagy fordítva? Hmm... Mit várna az olvasó?)

     Vajon újra találkoznak? Egy másik úton? Pont ugyanúgy, ugyanolyan szituációban? A két ember közül melyik érzi, hogy ez különleges és hogy tenni kéne valamit? A lány biztosan jelnek veszi, és egy kijátszatlan esélynek. Le tud így feküdni este? Hogy tudja, megtehetett volna valamit ami izgi lenne, és lehet, hogy megismételhetetlen? A fiú odamenjen-e a lányhoz? Vajon egy helyen szállnak-e le? Érdemes-e az esélyt reményre váltani?  Tegyék meg mindketten, vagy nyugodjanak bele, hogy ez mókás volt, de ennyi. Meddig kell noszogatni, hogy azt tegye amit kell?

     A srác nem valami romantikus alkat, de azért neki is eszébe jut, hogy most vajon mit hagy ki...? Lehet, hogy ugyanott szállnak le? Elkérje a számát? Nem a legkarcsúbb a lány, de mutatós és szép.

    (Ha mindketten remélnek az esély helyett, a két remény 50-50 %-os marad. Összadódhat, de ki is vonódhat egymásból. Ha egyikük is, de megjátssza az esélyt, (fontos az időzítés!) akkor 80% van a sikerre. )

A legjobb dolog az, hogy tudom, valaki minden nap gondol rám.

"Szeretnék még élni veled egy kicsit..."

  Lehet, hogy itt az ideje, hogy higgyek az embereknek. Többször megkaptam már eddig, hogy én milyen alkoholista vagyok. (alaptalan feltételezés) Nos, örüljön aki ezt állította kedves körülöttem élő emberek. Igen, rátok mutogatok! (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Akik azt hiszik, hogy aki alkoholmentes sört iszik reggel az már elvonóba való. Remélem ti boldogok vagytok igazán, mert ma 2 és negyed 6 között végig egy pubban ültem. Méghozzá a Yellow Pubban, ahol igazán érdekes embereket ismertem meg dajdajozás közben. (Ezalatt egy hosszú kávé értendő, ami tényleg nagyon hosszú volt!) Mindent összegezve, kedves szeretetpiócácskáim, büszkék lehettek rám, akiben néha kicsit túlárad a szeretet felétek és ezért mindig emleget benneteket.

   Tudom, hogy senki nem olvassa ezt a blogot, igazából nem is az volt a célom vele, hogy olvassa valaki, hanem hogy gyakoroljak és hogy kipróbáljam magam ezen a téren is. Szóval igazából szinte csak a saját szórakoztatásomra csinálom. :) Megint előtörni látszik belőlem ez a skizofrén állapot, úgyhogy gyorsan bele is kezdek a mondandómba. 

   Egy kissé furcsa dolog történt velem valamelyik nap. Nem tudom érezted-e már magad úgy, mintha csak úgy folyna az életed, és nem te irányítod. Velem csak úgy folyik az élet. Mint egy széles folyó, ami néha csöndes, néha árad, néha apad és én a tetején fekszem a víz felszínén és sodródom, a hullámok pedig körbeölelnek és biztonságot árasztanak. Néha a nyugodt folyómhoz viszont csatlakozik néhány másik kis ér, vagy patak ömlik bele és ettől tajtékos lesz. Nos tegnap valami hasonló történt. Csak felfeküdtem a vízfelszínre, amikor hirtelen megláttam, hogy valaki más folyója az enyém mellett nem sokkal halad el. Nem ér össze egészen, de a hullámok át-átcsapnak az én medrembe. Furcsa érzés volt, mert már ismertem ezt a vizet, a halait, a hullámait. Mintha direkt tette volna, de közelebb sodródott a parthoz az a személy. Halait és vizét felém terelte és nekem kecsegtette, de én nem akartam, hogy lássa, igazából magányos vagyok így egyedül a folyón. Ő olyan boldognak és jókedvűnek tűnt. Jó lett volna csatlakozni hozzá. Egy szélesebb folyó felszínén sodródni, amin nem csak a hullámok védenek, de egy másik ember is velem van, fogja a kezem és néha el-elránt egy élesebb szikla elől. De én úgy tettem, mintha soha nem is ismertem volna és sodródtam tovább eggyéválva a vízzel és várva, hogy mikor kap el egy örvény...

Tik – tak – tik – tak –tik – tak – tik – tak – tik

Tikk – takk – jár az óra – tik – tak – tik

Tikk – takk – meg sem állva – tik – tak – tik

Tak – tik – tak – tik – tak – tik – tak – tik – tak

Takk – tikk – hangossága – tak – tik – tak

Takk – tikk – csöndes lárma – tak – tik – tak

Csipp – csöpp – csipp – csöpp – csipp – csöpp – csipp – csöpp - csipp

Csipp – csöpp – esik eső – csipp – csöpp – csipp

Csipp – csöpp – borút zengő – csipp – csöpp – csipp

Csöpp – csipp – csöpp – csipp – csöpp – csipp – csöpp – csipp – csöpp

Csöpp – csipp – szürke felhő – csöpp – csipp – csöpp

Csöpp – csipp – villám szülő – csöpp – csipp – csöpp

Tik – tak – csipp – csöpp – kopp –tik – csöpp – kopp - kopp

Tikk – csöpp – kongó ajtó – csöpp – kopp – kopp

Tikk – csöpp – nem várt lakó – csöpp – kopp – kopp

Tak – tik – csöpp – csipp – kopp – tak – csipp – kopp – kopp

Takk – csipp – panaszkodó – csipp – kopp – kopp

Takk – csipp – engem szidó – csipp – kopp – kopp

Tik – csöpp – csossz – tak – kopp – csipp – csöpp – tik - csossz

Tikk – csossz – magas sarkon – kopp – tak – csossz

Tikk – csossz – elcsoszogó – kopp – tak – csossz