És íme, ez a nap is eljött, mármint a tegnapi, mikor az 1963-mas születésű Johnny Depp egy újabb évét és tehetségét áldozta a filmművészet/filmipar oltárán. Mi ennek nagyon örülünk és köszönjük szépen! Ha már így rágondolunk, ezúttal itt egy kis összegzés alakításaiból! ^^,
Tudom, hogy senki nem olvassa ezt a blogot, igazából nem is az volt a célom vele, hogy olvassa valaki, hanem hogy gyakoroljak és hogy kipróbáljam magam ezen a téren is. Szóval igazából szinte csak a saját szórakoztatásomra csinálom. :) Megint előtörni látszik belőlem ez a skizofrén állapot, úgyhogy gyorsan bele is kezdek a mondandómba.
Egy kissé furcsa dolog történt velem valamelyik nap. Nem tudom érezted-e már magad úgy, mintha csak úgy folyna az életed, és nem te irányítod. Velem csak úgy folyik az élet. Mint egy széles folyó, ami néha csöndes, néha árad, néha apad és én a tetején fekszem a víz felszínén és sodródom, a hullámok pedig körbeölelnek és biztonságot árasztanak. Néha a nyugodt folyómhoz viszont csatlakozik néhány másik kis ér, vagy patak ömlik bele és ettől tajtékos lesz. Nos tegnap valami hasonló történt. Csak felfeküdtem a vízfelszínre, amikor hirtelen megláttam, hogy valaki más folyója az enyém mellett nem sokkal halad el. Nem ér össze egészen, de a hullámok át-átcsapnak az én medrembe. Furcsa érzés volt, mert már ismertem ezt a vizet, a halait, a hullámait. Mintha direkt tette volna, de közelebb sodródott a parthoz az a személy. Halait és vizét felém terelte és nekem kecsegtette, de én nem akartam, hogy lássa, igazából magányos vagyok így egyedül a folyón. Ő olyan boldognak és jókedvűnek tűnt. Jó lett volna csatlakozni hozzá. Egy szélesebb folyó felszínén sodródni, amin nem csak a hullámok védenek, de egy másik ember is velem van, fogja a kezem és néha el-elránt egy élesebb szikla elől. De én úgy tettem, mintha soha nem is ismertem volna és sodródtam tovább eggyéválva a vízzel és várva, hogy mikor kap el egy örvény...
Szorri, amiért 2-3 hete nem írtam, de Németországban voltam. Isteni jó volt. Kár, hogy nem tudok németül, bár egy-két szót sikerült elsajátítanom. Július 10-én indultunk a Keletiből, a 19:50-es vonattal. Nem mondom, az odaút nem volt valami kellemes. Izzadtunk a többiekkel mint a ló, aztán majd meg fagytunk a légkonditól. Azt még nem is mondtam, hogy miért mentem külföldre. Nos 6 kórustársammal, név szerint Bettivel, Norbival, Mátéval, Jofellel, Timóttal, Danival és egy kedves tanárnővel, Majzik Ágnessel vágtam neki a messzeségnek, hogy együtt énekelhessek olyanokkal akiket nem ismerek, olyan helyen, ahol még nem jártam. Szerintem tök izgin hangzik, úgyhogy bele is kezdek. Szóval az odaút, amint említettem már, nem volt valami izgi, csak vicces, mert persze az ember elüti az időt bármivel amivel csak tudja. (tilos félreérteni) Egészen Drezdáig szenvedtünk, ahova értünk jöttek kocsival a Stefánék. Ő volt a zongoristánk, személyre szabott komponistánk, és az életművészünk is egyben. Maradjunk abban, hogy eléggé érdekes egy fazon. Grossenhainban reggeliztünk nála, merthogy éjszaka is jöttünk a vonattal. Persze én egy fikarcnyit sem aludtam. Amikor odaértünk egyből Betti adta magát, mert megkérdezte, hogy az addig általa nem látott ház óvoda-e. Azt hiszem már itt elvesztettük a szimpátiáját. Megreggeliztünk német módra, aztán útnak indultunk a többi gyerekkel, busszal Colditz felé. Valami eszméletlen gyönyörű hely. Kicsi város, sok érdekes emberrel, egy kis folyóval és hihetetlen sok történettel a háta mögött. Igazi kis szász város. Sok mindent mesélhetnék róla, de igazából az lenne vagy 10 oldal, ha leírnám. Az éneklés jól ment, mondhatni, még pénzt is kerestünk vele a barátaimmal. Sok új barátot szereztem, mert este mindig összejártunk iszogatni egy kicsikét, vagy sokacskát. 
Az volt a gond, hogy nem adtak nekünk szabadidőt, csak nagyon minimálisat, ami az ismerkedésre nem volt elég. Mármint attól függ, ki hogy ismerkedik. Ezért minden este másik szobában gyűltünk össze, hogy kicsit beszélgessünk. Csak az volt a baj, hogy hajnalig fenn voltunk, így másnap hulla fáradtak voltunk. Így tengettük a napjainkat, mígnem összefolytak.
Úgy különböztettük meg a napokat, hogy előző este mit ittunk. Általában Sangriát ittunk, mert 2.5 liter volt 1.49 E. Elvoltunk látva még gumicukorral, és különböző édes löttyökkel, amik hát nem magyar ember szájíze szerint készültek. Mire hazajöttem annyira vágytam egy kis húsra, de még mindig nem kaptam itthon sem egy szelet rántott húst. Az utolsó este volt a legjobb, amikor nagyon meleg volt, és Bettivel elmentünk egy közeli "vigadóba". Barna sört ittunk, elszívtunk egy szál cigit, aztán Pöpi kiszúrta az étlapon, hogy van gulyásleves. Na akkor érkezett el a holdpontom. Komolyan még az árát sem néztem meg, de rögtön rendeltem egyet, amint megkóstoltam azt, amit már kihoztak Bettinek. Valami isteni finom volt. 10 napig semmi leves, semmi hús, és akkor az utolsó nap egy jó forró, csípős, sűrű gulyásleves. Ahogy most rágondolok már az illatát is érzem. Nyamm... Aztán később találkoztunk Írekkel. Annyira kedvesek voltak, és annyira jót tudtunk beszélgetni. Másnap viszont elmentünk a városból és egy családnál aludtunk, ami szintén nagyon vicces volt, meg érdekes, egyszóval egy jó élmény. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen, legyen bátor, álljon szóba idegenekkel, és tapasztaljon meg olyan klassz dolgokat, amikben 
is részem volt! ^^,
Agatha Christie. Ha ezt a nevet meghallja valaki, szerintem biztos, hogy egyből a krimik koronázatlan királynője ugrik be neki. Egyik kedvenc írónőm és példaképem is egyben. Angol írónő, 1890-ben született Devonban, majd 85 évesen hunyt el Oxfordshireben. A Guinness Book of World Records szerint Christie – William Shakespeare mellett – a világ minden idők legtöbb eladott könyvét elérő írónő. Csak a Biblia ért el magasabb eladott példányszámot. Krimijei világszerte ismertek. Híres főszereplői között felbukkan Miss Marple, Hercule Poirot, akik a nyomozásban vannak otthon, és persze segítőtársaik Arthur Hastings kapitány, Poirot barátja, Japp főfelügyelő, aki a Scotland Yardnál dolgozik és végül de nem utolsós sorban Miss Lemon, Poirot titkárnője. Eme briliáns logikával és fifikával megáldott hölgy érdekfeszítő történeteivel még azokat a nézőket és olvasókat is leköti, akik nem kedvelik éppenséggel annyira a krimi műfaját. Én minden este megnézek egy-két részt Poirot kalandjaiból, ami a fülledt nyári estéimet mindig fagyossá és borzongatóvá varázsolja. Hihetetlenül izgalmas és rendkívül szórakoztató történetekkel kecsegtet bennünket Agatha Christie. Ajánlom mindenki figyelmébe a könyveit és az ebből készült sorozatokat is, amiket minden szerdán és szombaton este nyolckor vetítenek a Story4 nevezetű csatornán. Akit érdekel, internetről is letölthetőek a részek, sőt, online is megtekinthetőek.
http://www.onlinefilmvilag.hu/kategoriak/sorozatok/4907-poirot
Johnny Depp amerikai színész 1963. június 9-én született, azaz ma van a szülinapja! Tiszteletére ma róla posztolok. Johnnyt háromszor jelölték eddig Oscar-díjra. 1984 óta szerepel filmekben, eddig több mint negyvenben láthattuk. 15 féle díjat nyert, van amiből többet is. Többek között nyert már a Golden Globe-on is 2008-ban, MTV Moovie Awards-on, a Hollywood Film Festival-on, és volt az év színésze is 1996-ban.
Érdekesség:
Zöld öves volt karatéból.
Rendezett már filmet is. ( The Brave=A halál ára)
Bárja van Los Angelesben.
Magánélete:
1998-ban ismerte meg feleségét Vanessa Paradis-t, akivel azóta is békés, boldog házasságban élnek. Két gyermekük született, lányuk, Lily- Rose Melody (1999) és fiuk, Jack (2002).
