Na jó, itt a beígért ajánló a Ghibli Stúdió régi animációjáról, de ez...mi a fasz? Nem mondom érdekes volt még az elején, de uram atyám! HOGY ITT MILYEN UTALÁSOK VANNAK!? Szerintem ez valami felvilágosító filmnek készült Kínába. De mielőtt még jobban kibukok, íme a történet.

Szitu: Meghal a császár és a belső palotában lévő 550 főt számláló feleségei által nemzett fiúk közül fog kikerülni a következő császár. Már előre el is kezdik kiválasztani a leendő feleségjelölteket az új 17 éves császárnak és így került a képbe Ginga, a nagyszájú parasztlány, aki még GYEREK. (értsük biológia nézőpontból kiindulva a célzást) Ginga a nemodaillő viselkedése ellenére bekerül a belső palotába és fél évig oktatják, hogyan kell jó feleségnek lenni. (és tényleg mindenre megtanítják) Valami csoda folytán ő lesz az első számú feleség, de még nem is látta a jövendőbelijét, elméletileg, de később kiderül, hogy Koryun az, akit ő nőnek néz az öltözködése miatt. (nem is csodálom) . Közben felkelés tör ki a nép között, mert unatkoznak, és a palota ellen indulnak. El is fogják Koryut, de Ginga besurran hozzá, hogy kiszabadítsa. Persze közben Ginga nővé érik, de nem árulja el szerelmének, így a szöktetésből szerelmi légyott lesz. Ezután  Ginga egy fegyvert ad neki, amit egyszer lehet elsütni (milyen kár) és megmondja neki, hogy ölje meg az őrt és szökjön el, ő a többi nővel megvédi a palotát az ostromlóktól. Természetesen Koryu öngyilkos lesz, miután a lány kisurran, és kb. ennyi a történet. A poén az, hogy Gingában megfogan Koryu iránt érzett szerelme (és még sok más) és a narrátortól megtudjuk, hogy később megszüli gyerekét aki helyreállítja a békét. FANTASZTIKUS!

   Komolyan, az első alkalom, hogy csalódom egy Ghibli Stúdiós filmben. De nagyon! Hát...komolyan, nem tudom, hogy sírjak-e vagy ne, de az tény, hogy ezeken a célzós jeleneteken szakadtam! Csak néhányat a példa kedvéért!

A bimbó kihajtja szirmait..

"Nem vagyok gyerek többé!" - Szerintem ez mindent elárul.

Szerelmi légyott a szalmában, avagy a fogantatás!

   Komolyan mondom, nem ajánlom, aki jót akar magának, ne ezt nézze meg. Ha viszont jót akarsz röhögni, akkor ezt nézd meg és igyál mellé rövidet, de jó sokat, lent találod a linket! Sok sikert és jó szórakozást! 

http://www.magyarvagyok.com/videok/listak/rajzfilmek/9041-Like-The-Clouds-Like-The-Wind/

  Lehet, hogy itt az ideje, hogy higgyek az embereknek. Többször megkaptam már eddig, hogy én milyen alkoholista vagyok. (alaptalan feltételezés) Nos, örüljön aki ezt állította kedves körülöttem élő emberek. Igen, rátok mutogatok! (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Akik azt hiszik, hogy aki alkoholmentes sört iszik reggel az már elvonóba való. Remélem ti boldogok vagytok igazán, mert ma 2 és negyed 6 között végig egy pubban ültem. Méghozzá a Yellow Pubban, ahol igazán érdekes embereket ismertem meg dajdajozás közben. (Ezalatt egy hosszú kávé értendő, ami tényleg nagyon hosszú volt!) Mindent összegezve, kedves szeretetpiócácskáim, büszkék lehettek rám, akiben néha kicsit túlárad a szeretet felétek és ezért mindig emleget benneteket.

Kedves nemlétező olvasóim!

Ha tud valaki Pesten albérletet olcsón a XIII. és IX. kerületben az szóljon, mert egy jó kis albit keresek augusztustól. Előre is köszi.

    Jól van, ha már úgyis régen írtam, úgy érzem itt a ideje, hogy hozzálássak újra. Szóval. Nem is tudom hol kezdjem. Annyi minden játszódik le mostanában a fejemben, annyi mindenre kell gondolnom, hogy erről meg is feledkeztem. A héten csak a barátaim, a kapcsolataim, meg a különböző költők jártak a fejemben.  Azt gondolná az ember, hogy a magyar fakt után már nem kell emberek életét és műveit elemezni, ám ez ne így van. (legalábbis nálam) Az embereket a tetteik határozzák meg... elvileg, bár szerintem ez merő túlzás. Ha így is lenne, akkor hülyék lennénk hinni a másiknak. (tisztelet a kivételnek) Nos, vissza a témához, az egész hetem, meg az eddigi kis mindennapos kalandozásaim az életben arra voltak jók, hogy másoknak jó legyen. Mert mindent lehet elemezni. Ez szimpla matematika. Ha nem tudsz kiigazodni a barátaidon, vagy bárminemű kapcsolatodon, akkor csak gondolkozz matematikus-fizikus fejjel. Légy realista! Én általában ezt teszem, de annyiban vagyok más, hogy ezeket lefordítom érzelmekre. Tudom , ez tök bonyolult hülyeségnek tűnik, de nem az. Tényleg logikus. Csak annyit tettem én is az elmúlt időben, hogy elgondolkoztam az adott emberen, a tettein, (amit már megtett és amit még nem) aztán vegyítettem az érzelmekkel, majd döntést hoztam. Nos mindent megvizsgálva, körülbelül majdnem mindig ugyanaz jött ki eredményül: A FELADAT NEM ÉRTELMEZHETŐ, CSAK HA X ELEME A VALÓS ÉRZELMEK HALMAZÁNAK. 

Na fasza. Ki gondolná azt, hogy könnyű kiigazodni a világon. Aki ezt gondolja, az még nem próbálta meg megérteni az ok-okozati tényezőket.  Azt hiszem, emiatt az eredmény miatt szarom le, hogy mi fog történni, és hogy mi történt eddig. Bár ez így nem igaz. Csak a rossz dolgokon felesleges rágódni, ami lesz , az meg majd kiderül. Az elemzéshez még annyit fűznék hozzá, hogy az a legrosszabb, amikor igazán nem tudsz semmit az egyénről, vagy a kapcsolatról amit ápolsz, mert akkor nem tudod a tetteket elemezni az alany háttérinformációi nélkül. Ez olyan, mint amikor egy híres költőnek elemeznéd a verseit, de közben nem tudsz semmit az életéről. De közben olvasod a verset és belemagyarázol minden szart, hogy: " ezt azért írta így, mert blablabla..." Egyszóval a legeslegrosszabb az, ha nem tudod a háttérinformációt. Már nagyon elegem van abból, hogy mindent elrontok, úgyhogy az első dolgom az lesz , hogy alaposan átgondolom a dolgaimat és a lényeget. 

Ó kedves fizika. Mostanában kísért engem ez a tantárgy. Világéletemben utáltam, de csak azért, mert nem értettem. Pedig annyira érdekelt. Erről jut eszembe. Van egy képlet, amit a (... úristen hány évig is tanultam?....) azt hiszem 4 év alatt sikerült jól megtanulnom: V=S/T. Micsoda lényeges képlet, amit még talán használni is fogok az életben. De ezt sem azért hogy kiszámoljam, hogy mekkora sebességgel haladtam haza a kocsmából biciklivel vagy anélkül. A sebesség egyenlő az út és az idő hányadosával. De szerintem itt tuti elszúrtak valamit, mert ha ezt lefordítjuk  a kapcsolatok nyelvére, akkor néhány kétely felmerül. Ha egy kapcsolat jó ideje halad folyamatos normál tempóban, és ezt elosztod azzal, hogy mennyi időt töltesz a kapcsolat gondjainak feszegetésével, akkor elvileg megkapod a kapcsolatotok tökéletes számát. Minél kisebb ez a szám, annál rosszabbul alakulnak a dolgok. Elég bonyolult, ha egy amnéziás számol ezzel, de végül is, a kapcsolatok minden helyzetben bonyolultak.

Egy barátom azt mondta: "A szerelem nem tesz hülyévé, sokkal inkább motivál." by Ádám

Szerintem maradjunk annyiban, hogy ez így van. :) Igaza volt kedves barátomnak, de annyit fűznék hozzá, hogy ez működik barátságnál és bármilyen más kapcsolatnál is. (általában) Mennyire utálom, hogy a kapcsolatnak kevés szinonimája van. (legalábbis olyan, ami tényleg tükrözi igazi mivoltát: viszony, kontaktus , érintkezés , összefüggés , összeköttetés. Nemsemmi. Bár nálam csak 3 jelentésben használom általában : rokoni viszony, barátság, párkapcsolat. ("románc", de ez annyira nyálas) Már ez a három is sok(k). Ilyenkor olyan elveszettnek érzem magam... mint Aliz csodaországban... 

Úgyhogy, ha engem kérdeznek a kapcsolataimról,  körülbelül annyit tudok kinyögni, (igazi matematikus-fizikus elmés válasszal) hogy : ... szóval, ... ez attól függ! 

ha van olyan, akit még ezek után is érdekel, hogy mi a véleményem, az legyen férfi/nő a talpán, és kérdezze meg. (vagy csak olvassa tovább miket zagyválok ^^, )

 Kedves képzeletbeli Olvasóim! (Tisztelet a kivételeknek, mármint a valós személyeknek, akik mégis olvassák eszeveszett gondolataimat!)

Sajnálattal és egyben örömmel kell közölnöm, hogy született egy újabb versem. Témája nem mondható éppen boldognak és kellemesnek, de ez az élet. Ez van. Néha ezzel is szembe kell néznünk. Versem ihletői 2 barátom, akik már több mint 2 éve együtt jártak. Persze kisebb nagyobb szétválásokkal, de mindig visszataláltak egymáshoz. A Kettecskén című versem is róluk szól. Ami azt illeti, az én szememben mindig ők voltak az álompár, de nekem is rá kellett jönnöm, hogy nincs olyan, csak a mesékben. Mindig vannak buktatók és apró-cseprő problémák, amik egy kapcsolatban kis hullámocskák, de ezt nem jól kezelve hatalmas cunami keletkezhet belőlük. Na mindegy. A lényeg, ahogy ismerem a barátaimat, úgysem bírják ki egymás nélkül sokáig. (Az esküvőre meg már eleve meg vagyok hívva! ;D) Szóval mindenképpen ajánlom ennek a párnak ezt a verset, és egy másik párnak, akik nem rég találtak egymásra, és kívánom nekik, hogy ne legyen igazam a tökéletes párok nem létezésével kapcsolatban. :)

Ajánlom: Daninak, Esztinek, Papszinak és párjának.

Nyári napforduló

Elmúlt a nyár, didereg a szív.

Szomorú dal egy párt másfelé hív.

Beköszöntött az ősz oda,

Veszekedés az oka.

Míg nyáron ketten együtt jártak,

Most ősszel már külön váltak.

S kérdezem én a szemlélő:

Ki marad a kettőből a túlélő?

Mert fájni fog még,

Sajog majd az emlék.

Lesz még vádaskodás

És sok ezer bűnmegbánás.

Mert valakiben seb tapad,

Bár idővel már csak heg marad.

De az utolsó kérdés,

Ami nem csak vélés:

Mit rontottak el?

Mert bennük bújt el

A hiba, ami a zűrt kavarta,

S ettől minden el lett rontva.

Bár még nincs minden veszve,

Csak hagyni kell, hogy messze

Vigye a szél a bánatot,

S hozza a reményt, a napot,

Hogy így újra legyen minden fényes,

S így a nyári tűz újra lobogtatni legyen képes.

ui.:

Akármi történjék is, tudjátok, hogy örökre a barátaim maradtok! :)