Hiányzik az írás. Annyi időt kihagytam. De valahogy ihletem sem volt. Nem vagyok hercegnő, mint Kate, vagy színésznő mint Audrey. Az én életemben meg kell találni az izgalmat és bevallom nem könnyű. De megéri. Az meg még jobb, hogyha le is tudom írni. Azt mondják a legjobb sztorik a saját tapasztalatból születnek. Most komolyan. Ha leírnám a mai napomat, szerintem senkit sem érdekelne, mert nem arra vágynak, hogy azt olvassák, amit ők is átélhetnek. Vinni kell bele egy kis izgalmat. Éppen eleget ahhoz, hogy még valósághű is legyen. Én ezt magamban csak realisztikus fantáziának szoktam hívni. Nem rugaszkodok el a valóságtól, de közben mégis. Ehhez éppen jól ért a XXI. század. A kettősségekhez, az ellentmondásokhoz. 

Nálunk mostanában jut mindegyikből egy kicsi. Minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, ezért azt hiszik, hogy még mindig nem nőtt be a fejük lágya, ők mindent jobban tudnak. Persze, sajnos nem csak a szülők lehetnek ilyenek. 

Mindenki mondott egy csomó javaslatot, hogyan kellene élnünk az életünket. Milyen kár, hogy nincs hozzá használati utasítás. Biztos bele lenne írva, hogy ne hagyd, hogy a macskád szétszaggassa a szúnyoghálót, vagy hogy törődj bele, a pasiknak sosem lesz logikus a tematikus rendezés. Akaratos vagyok, ha egyszer azt kívánom, hogy lepjen meg valamivel, aztán elvárom, hogy tudjak mindenről? inkább bonyolult. De a bonyolult szót túl könnyű ráhúzni mindenre. Bonyolult kötésminta, bonyolult párkapcsolat, bonyolult érzések. 

Valamelyik nap azon gondolkodtam, vajon lehet-e izgalmas és érdekes a mindennapi élet. Merthogy én vettem egy délelőtti jegyet, felültem reggel egy buszra, elmentem a nőgyógyászatra, írattam fel gyógyszert, és eddig is boldog voltam. Határozottan boldog. Az érzés, hogy nem egy akciófilm az életem nem volt rémisztő, de lehetett boldog. Persze mikor már azt hittem, hogy eme tökéletesen hétköznapi napomon már semmi sem változtat, a boldogság tovalengett, mivel felhívott az Anyám. Itt jöttek is már a bonyodalmak és hirtelen egy akció-kalandfilmben találtam magam. Szóval csak nézőpont kérdése, hogy melyik pillanatban vagyok Amelie és melyikben vagyok Sydney Fox.

Esküvőfotózás eddig és újra: Gálos Lilla

Érdeklődni facebookon vagy e-mailben:

galoslilla@gmail.com

-Szia! Bocsi, kérhetnék egy szívességet? Segítenél lehúzni az ablakot? Én nem tudom...

-Persze! Haha... Újra? - nevetett a srác?

-Megint te? - mosolygott a lány hitetlenkedve. Átmentek a lány üres kupéjába, majd a fiú nekiállt az ablaknak. A mögötte áll és nézte a lehetetlennek tűnő küldetést. 

-Biztos ez megint ugyanaz az ablak. 

Rövidre nyírt frizurája, farmerja és világos pólója volt. Napszemüveget viselt és zenét hallgatott a telefonjáról. Kivette a fülesét, úgy próbálkozott tovább. Ide-oda rázta, húzta, míg végül csak sikerült lehúzni az ablakot. 

-Igen. Lehet. Már megint én bénázok... - mondta kissé összezavarodva és elpirulva a lány - Te pedig már megint milyen jól megcsináltad. Köszi!

-Nincs mit! 

Azzal elbúcsúzott a srác, de még mielőtt kiment volna az ajtón, megtorpant.

-Ha már így másodszorra hoz össze minket a sors, nem ülsz be hozzám? 

(Áh, ez így nem írhatom le! Túl tökéletes. Semmi realitás. Az olvasó ezt szeretné, de nem ezt várná. Vagy fordítva? Hmm... Mit várna az olvasó?)

     Vajon újra találkoznak? Egy másik úton? Pont ugyanúgy, ugyanolyan szituációban? A két ember közül melyik érzi, hogy ez különleges és hogy tenni kéne valamit? A lány biztosan jelnek veszi, és egy kijátszatlan esélynek. Le tud így feküdni este? Hogy tudja, megtehetett volna valamit ami izgi lenne, és lehet, hogy megismételhetetlen? A fiú odamenjen-e a lányhoz? Vajon egy helyen szállnak-e le? Érdemes-e az esélyt reményre váltani?  Tegyék meg mindketten, vagy nyugodjanak bele, hogy ez mókás volt, de ennyi. Meddig kell noszogatni, hogy azt tegye amit kell?

     A srác nem valami romantikus alkat, de azért neki is eszébe jut, hogy most vajon mit hagy ki...? Lehet, hogy ugyanott szállnak le? Elkérje a számát? Nem a legkarcsúbb a lány, de mutatós és szép.

    (Ha mindketten remélnek az esély helyett, a két remény 50-50 %-os marad. Összadódhat, de ki is vonódhat egymásból. Ha egyikük is, de megjátssza az esélyt, (fontos az időzítés!) akkor 80% van a sikerre. )