Mindennapi hősök. Valyon léteznek? Apró tettek, amelyekről kevesen tudják mégis mekkora erejük és értékük van. Nem könnyű jót tenni mással, még azzal sem, aki közel áll hozzánk vagy megérdemli. Mégis ez az amitől jobbakká válunk, megtanuljuk értékelni a másoktól kapott segítséget és megtanulunk köszönetet mondani és hálát adni. Ez a kettő szorosan összefügg, hiába is akarnánk különválasztani.

            A következő sorok pedig először az utóbbit taglalják, ugyanis néhány hete a Kecskeméti Gáspár András Szakközépiskola és Szakiskola egyik tanulója, név szerint Provics Ádám, orvérzéssel és lázzal fordult orvoshoz a szűnni nem akaró állapota miatt. A vérvizsgálat során mint kiderült, Ádámnál csontvelőrákot diagnosztizáltak. A hír mindenkit nagyon megrázott, köztük testvérét, Provics Bettinát is, aki osztálytársai elmondása szerint nehezen dolgozta fel bátyja betegségét. Két-három napon belül elszállították Szegedre, ahol egy teljes kivizsgálás után megállapították, hogy egy, maximum két és fél hónapja tarthat a megbetegedés, tehát mihamarabbi műtét kell az esélyek növelése érdekében. A sikeres műtéthez azonban megfelelő donorra volt szükség. Ekkor határozott úgy Betti, hogy mivel a testvére élete forog kockán, meghozza a megfelelő döntést. Felajánlotta, hogy ő lesz a donor a rokonok közül és aláveti magát a műtétnek. Május 28-án felküldték őket Pestre, ahol Betti csontvelőjének a 75%-át levették egy fájdalmas folyamat során. Barátai elmondása szerint, egyébként is egy félénkebb lány, így egyáltalán nem csoda, hogy könnyekkel, aggódva, és nyugtatókkal ellátva kezdték meg a cseppet sem kockázatmentes műtét napját, rettegve, hogy talán egyik pillanatról a másikra széthullhat a családja. De mégis kitartottak. A műtét sikeres volt, 90%-os a gyógyulási ráta, bár mind a ketten le vannak gyöngülve. A felépülésnek már csak az otthoni steril szoba kialakítása szabhat gátat, amit a családnak nehéz helyzete miatt még nélkülöznie kell. Kis idő múlva Ádám egyik barátja értesült erről a helyzetről és az egyik népszerű közösségi oldalon megosztotta a történteket, majd kérte az ismerőseit, ahogyan csak tudnak segítsenek a családon. Itt mutatkozik meg a közösség igazi ereje.  Bettina osztálytársai felfigyeltek erre az üzenetre és egyhangúlag elhatározták, hogy az osztálykirándulásra szánt 30.000 Ft-ot felajánlják a számukra. Néhány tanulótársuk, név szerint: Farkas Gábor, Geiszt Andrea, Góczony Kitti, Koncz Dóra, Szőke Anett, Németh Olívia és Besenyei Nikolett kivonatoztak Kisfáiba Bettiékhez,de mivel nem találtak senkit otthon, a postaládába rejtették az adományt. Később meghatódva számoltak be a szülők telefonon Sörök Sándorné és Kozmáné Vincze Éva pályaorientációs elméletigényes gyakorlati oktatóknak a gyerekek tettéről. Nem csak anyagi, de fizikai támogatásukat is felkínálták a család számára, ha bárminemű segítségre lenne szükségük. A 10/4. osztály tanulói a példás magatartásukért Krónauerné Görbe Anna osztályfőnökük által dícséretben részesültek. Mindannyian azt mondták, nem emiatt tették, és nem érezik szükségét sem, sőt, úgy érzik inkább pozitív hatással lesz a tettük nem csak a saját jövőjükre, de más emberekre is. Örülnek, hogy valami jót tehettek és tudják, hogy ha a következő évben az osztály több részre is szakad a képzés miatt, ők akkor is folytatni fogják a segítségnyújtó tevékenységüket. Ha kell, egyen-egyenként! Boldogok, hogy támaszt adhattak a Provics-családnak, és várják, hogy szeptemberben újra láthassák Bettit az iskola falai között. Mielőbbi gyógyulást kívánnak és csak egyvalamit kérnek: Ha valaki megteheti, segítse őket minél hamarabb!

Írta:

Gálos Lilla

/Ez a cikk sajnos nem jelenhetett meg sehol, pedig igazán a családra fért volna a támogatás. Úgy döntöttem, hogy kirakom a blogomra, hogy legalább megismerjék a történetet az emberek és elismerjék a gyerekek tetteit./