Mióta tudom mi az az időutazás, azóta gondolkozom a témával kapcsolatban, hogy mit csinálnék másképp ha lehetne. Azt hiszem elég jó, hogy eddig úgy gondoltam hogy semmit, de jött ez a nap...

   A nap amikor rájössz hogy szívesen visszamennél az időben és a múltban megismerném a jelenkori barátomat. Hagynám, hogy belém szeressen és megkérném, hogy várjon rám. Mert nem könnyű azzal a tudattal élni, hogy volt már valaki akit szeretett rajtam kívül. Tudom, lehet ez nem helyes érzés, de így még sosem éreztem. Azt hiszem ez talán mégis lehet jó... Lehet ez jó része a szerelemnek? Jajj bárcsak sosem...ezt inkább le se írom. Vigyázz mit kívánsz! A pillangó hatás miatt...de akkor is utálom ezt az érzést...