Március 24-én, szombaton, a Kecskeméti Református Gimnáziumban első ízben került megrendezésre véradás, melyre nem csak az ott dolgozó tanárokat, de a 18 életévüket betöltött diákokat is szeretettel fogadták. Mint önkéntes véradó én is izgalommal vártam már az eseményt, amit később a vérnyomásmérő elől sem tudtam eltitkolni. A jelenlévők közül azt hiszem nem én voltam az egyetlen, aki nem igazán tudta, hogy is megy ez a folyamat. Az elején még abban a hitben éltem, hogy majd egy helyes vámpírfiú fogja lecsapolni a nyakamra hulló csókjával azt a 450 ml vért, de mint az később kiderült, az Országos Vérellátó Szolgálat kedves és profi nővérkéi vettek a szárnyaik alá. Azt hiszem jobban is jártam, mivel egy kis teával, csokis keksszel és megannyi jobbnál jobb ajándékkal várták az adományozókat. Az akció 9 és 12 óra között zajlott. Néhány résztvevőt meg is kérdeztem milyen élményekkel tértek vissza a nagy esemény után.
- Hogy tetszett a véradás?
- Jó volt. Főleg azzal a tudattal, hogy három embert mentettem meg vele. Nem volt semmi probléma közben, csak utána szédültem meg kicsit, mert nem sokkal vagyok több mint 50 kg, ami az alsó súlyhatár ahhoz, hogy vért adhassak. Egyébéként csak azért mentem el, mert a vércsoportomat akartam megtudni, de nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. ( Oláh Éva, 12. d)
- Szerinted a fiatalok fontosnak tartják ezt a segítségnyújtási lehetőséget vagy inkább cikinek?
- Véleményem szerint, a mai fiataloknak nem érdeke a segítségnyújtás, de persze mindig vannak kivételek. Nagyon fontos az is, hogy mennyire vagyunk őszinték a személyes adataink megadásával és az életmóddal kapcsolatos kérdésekben. Úgy vélem, teljesen őszintén kell válaszolni, hiszen ezzel megkönnyíthetjük az orvosok munkáját és beteg embereknek, gyerekeknek segítünk így. Mikor az iskolában láttam a plakátot, rögtön tudtam, hogy ott a helyem. A legközelebbi véradáson is feltétlen részt fogok venni.
( Kálmán Szabolcs, 12. c)
- Sokfelől lehet hallani, hogy egyes vallások nem preferálják a véradást. A Biblia mit ír erről?
- Nyilván a Bibliai időkben még nem volt ilyenre lehetőség, de az Ószövetség bizonyos fokig szentnek tartja a vért; úgy gondolkodtak róla, hogy valamiképpen a lélekkel van összefüggésben. Áldozati törvények rendelkeznek arról, hogyan viszonyuljon az ember a vérhez, különösen a kultuszi eljárások során. Hitünk szerint Krisztus áldozata betöltötte az áldozati törvényeket és ezért nincs szükség semmilyen további áldozatra, így ebben az összefüggésben nem vetődhet fel semmi probléma a vér levételével kapcsolatban. A vér önmagában nem szent. Krisztus tanításaiban világossá teszi, hogy az ember felelős a másik életéért, tehát maga a véradás is egy segítő szolgálat lehet az ember részéről a másik felé. Én sajnos gyógyszert szedek, ezért nem adhatok vért. De reméljük, eljön az az idő…
(Laczay András református lelkész, vallástanár)
A véradáson végül a leadott mennyiséggel, közel 100 emberen tudnak majd segíteni az orvosok. Igaz, 56 napot érdemes tartani két véradás között, s ez a férfiaknál és nőknél ugyan csak eltérő, de remélem, hamarosan újabb kis tasakot tölthetek meg.
Írta: Gálos Lilla, 12. c