Jól van, ha már úgyis régen írtam, úgy érzem itt a ideje, hogy hozzálássak újra. Szóval. Nem is tudom hol kezdjem. Annyi minden játszódik le mostanában a fejemben, annyi mindenre kell gondolnom, hogy erről meg is feledkeztem. A héten csak a barátaim, a kapcsolataim, meg a különböző költők jártak a fejemben.  Azt gondolná az ember, hogy a magyar fakt után már nem kell emberek életét és műveit elemezni, ám ez ne így van. (legalábbis nálam) Az embereket a tetteik határozzák meg... elvileg, bár szerintem ez merő túlzás. Ha így is lenne, akkor hülyék lennénk hinni a másiknak. (tisztelet a kivételnek) Nos, vissza a témához, az egész hetem, meg az eddigi kis mindennapos kalandozásaim az életben arra voltak jók, hogy másoknak jó legyen. Mert mindent lehet elemezni. Ez szimpla matematika. Ha nem tudsz kiigazodni a barátaidon, vagy bárminemű kapcsolatodon, akkor csak gondolkozz matematikus-fizikus fejjel. Légy realista! Én általában ezt teszem, de annyiban vagyok más, hogy ezeket lefordítom érzelmekre. Tudom , ez tök bonyolult hülyeségnek tűnik, de nem az. Tényleg logikus. Csak annyit tettem én is az elmúlt időben, hogy elgondolkoztam az adott emberen, a tettein, (amit már megtett és amit még nem) aztán vegyítettem az érzelmekkel, majd döntést hoztam. Nos mindent megvizsgálva, körülbelül majdnem mindig ugyanaz jött ki eredményül: A FELADAT NEM ÉRTELMEZHETŐ, CSAK HA X ELEME A VALÓS ÉRZELMEK HALMAZÁNAK. 

Na fasza. Ki gondolná azt, hogy könnyű kiigazodni a világon. Aki ezt gondolja, az még nem próbálta meg megérteni az ok-okozati tényezőket.  Azt hiszem, emiatt az eredmény miatt szarom le, hogy mi fog történni, és hogy mi történt eddig. Bár ez így nem igaz. Csak a rossz dolgokon felesleges rágódni, ami lesz , az meg majd kiderül. Az elemzéshez még annyit fűznék hozzá, hogy az a legrosszabb, amikor igazán nem tudsz semmit az egyénről, vagy a kapcsolatról amit ápolsz, mert akkor nem tudod a tetteket elemezni az alany háttérinformációi nélkül. Ez olyan, mint amikor egy híres költőnek elemeznéd a verseit, de közben nem tudsz semmit az életéről. De közben olvasod a verset és belemagyarázol minden szart, hogy: " ezt azért írta így, mert blablabla..." Egyszóval a legeslegrosszabb az, ha nem tudod a háttérinformációt. Már nagyon elegem van abból, hogy mindent elrontok, úgyhogy az első dolgom az lesz , hogy alaposan átgondolom a dolgaimat és a lényeget. 

Ó kedves fizika. Mostanában kísért engem ez a tantárgy. Világéletemben utáltam, de csak azért, mert nem értettem. Pedig annyira érdekelt. Erről jut eszembe. Van egy képlet, amit a (... úristen hány évig is tanultam?....) azt hiszem 4 év alatt sikerült jól megtanulnom: V=S/T. Micsoda lényeges képlet, amit még talán használni is fogok az életben. De ezt sem azért hogy kiszámoljam, hogy mekkora sebességgel haladtam haza a kocsmából biciklivel vagy anélkül. A sebesség egyenlő az út és az idő hányadosával. De szerintem itt tuti elszúrtak valamit, mert ha ezt lefordítjuk  a kapcsolatok nyelvére, akkor néhány kétely felmerül. Ha egy kapcsolat jó ideje halad folyamatos normál tempóban, és ezt elosztod azzal, hogy mennyi időt töltesz a kapcsolat gondjainak feszegetésével, akkor elvileg megkapod a kapcsolatotok tökéletes számát. Minél kisebb ez a szám, annál rosszabbul alakulnak a dolgok. Elég bonyolult, ha egy amnéziás számol ezzel, de végül is, a kapcsolatok minden helyzetben bonyolultak.

Egy barátom azt mondta: "A szerelem nem tesz hülyévé, sokkal inkább motivál." by Ádám

Szerintem maradjunk annyiban, hogy ez így van. :) Igaza volt kedves barátomnak, de annyit fűznék hozzá, hogy ez működik barátságnál és bármilyen más kapcsolatnál is. (általában) Mennyire utálom, hogy a kapcsolatnak kevés szinonimája van. (legalábbis olyan, ami tényleg tükrözi igazi mivoltát: viszony, kontaktus , érintkezés , összefüggés , összeköttetés. Nemsemmi. Bár nálam csak 3 jelentésben használom általában : rokoni viszony, barátság, párkapcsolat. ("románc", de ez annyira nyálas) Már ez a három is sok(k). Ilyenkor olyan elveszettnek érzem magam... mint Aliz csodaországban... 

Úgyhogy, ha engem kérdeznek a kapcsolataimról,  körülbelül annyit tudok kinyögni, (igazi matematikus-fizikus elmés válasszal) hogy : ... szóval, ... ez attól függ! 

ha van olyan, akit még ezek után is érdekel, hogy mi a véleményem, az legyen férfi/nő a talpán, és kérdezze meg. (vagy csak olvassa tovább miket zagyválok ^^, )

 Elgondolta, mi lenne, hogyha fia volna. Nem táplált ideálokat a családi életről, családi szeretetről; jól tudta, hogy folytonos veszekedésben, mardosásban, idegeskedésben telne az életük; de hát a Nővel is így telik, úgy-e? És azért mégis a Nő a legnagyszerűbb, a leginkább életetbetöltő dolog a világon. Talán ami a fiataloknak a Nő, az az öregeknek a Gyermek; nem azért, mert jobbak, hanem mert romlottabbak az öregek; nekik már ez az inger kell, minden nevelés, tanítás voltaképpen nem defloreálás-e? Aki a tudatlanságot veszi el, az félig-meddig az ártatlanságot veszi el; s ebben áll a nevelő élvezete.

Talán ezt az élvezetet kéne megpróbálni még? Úgy sincs más, amiért élni érdemes, mint az élvezet.

Az utolsó szalmaszál…

(Babits Mihály:Timár Virgil fia)

Egy eléggé uncsi estén, mikor idegenek szállták meg a házunkat, (ezalatt ismeretlen vendégeket értek) úgy döntöttem, hogy elfoglalom magam egy kis rajzolással. Ezek lettek belőle. Ha érdekel, nézd meg a fotóimat és más rajzaimat is itt: http://dosi.fotoalbum.hu/

 Helló! Mike vagyok, 29 éves. Egy iskolában dolgozom konyhásként, már 3 éve. Basszus, utálom a munkámat! El tudnék képzelni más melót is, de egy érettségivel nem sokra megy az ember. Egyszer a főnököm azt mondta:

- Hé, Mike, nem dolgozol elég rendesen! Dolgozz jobban, mintha élveznéd!

Kösz! Jó fej csávó. Egy ilyen munkát nem lehet élvezni. Nem csak a mocskos főtt tészta, meg az égett zsír szagát utálom, de azt is, ahogyan a nagyüzemi kondérokat meg az odaégett, húsmaradványos tepsiket kell súrolni. Nem valami étvágygerjesztő. Mire hazaérek, teljesen elmegy az étvágyam, napközben meg éhes vagyok. A többi vén csoroszlya a konyhán meg kínálgatott régebben azzal, amit ott a kölköknek csinálunk. A francnak van kedve a hónaljszőrös krumplistésztához, meg a kavicsos derelyéhez. Megtanultam az első hét után, hogy mindig csomagoljak kaját otthon. Reggel hatra járok dolgozni. Ami pozitív, hogy háromra már végzek, és hogy nincs hétvégén meló, csak ritkán. Egyébként ezek még úgy elviselhetőek lennének, ha nem volnának a taknyosok. Egyfolytában papolnak az embernek, hogy: ez túl forró, ez meg kihűlt. Aztán megy a nyüszi, hogy más kaját akarnak. Istenem, egy idő után annyira tele lett a tököm velük. Itt kezdődtek az igazi bajok. Mármint én élveztem, csak ők nem éppen.

*

Szóval, egy nap, amikor már jó pár hónapja ott dolgoztam, és már megint az idegeimre mentek a kölkök, egy bizonyos Dina Clarck kiütötte a biztosítékot. Egymás után jöttek sorban a gyerkőcök, én persze automatára kapcsoltam, és csak folyamatosan adagoltam a kaját. Ilyenkor egy kellemes alfa állapotot felveszek, és csak annyi jut el az agyamig, hogy „merít, ploccsant, merít, ploccsant”. Akkor is így tettem és valahol az elmém mélyén éppen egy függőágyról meg egy jó hideg sörről álmodtam a Bahamákon, mikor meghallottam azt az éles hangot.

- Mi a fene? – gondoltam, miközben megpróbáltam levegőt venni a tök frászos pillanat után. Mintha egy holló károgott volna 3 oktávval föntebb. Lenéztem a pult mögé a sorba, hát látom, hogy egy szódásüvegtalp szemüveges kislány néz rám, és mint egy pitbullnak folyik a nyál a szájából és vicsorít.

- Van valami gond? – próbáltam magam visszafogva megkérdezni.

- Mi az, hogy nincsen proteinmentes és gluténmentes saláta? – vinnyogta 800 hertzzel.

- Bocs, de ki van írva, hogy ma mi az ebéd. Hanyadikos vagy? Elsős, hogy nem tudsz még olvasni? Ki van írva! Szar, rizzsel. – ordítottam a kis copfos arcába.

- De én akkor is salátát akarok, nem rántott húst rizzsel. Egyébként meg negyedikes vagyok, azaz már szólni anyukámnak, hogy rúgassák ki magát, mert nem adott nekem megfelelő táplálékot. Diszkrimináció a glutén és protein érzékenyekkel szemben!

- Azt hiszed okos vagy attól még, hogy papolsz, itt a képzelt jogaidról, meg attól, hogy elolvastál néhány szót az értelmező szótárban? Na, ide figyelj! Ha nem eszed meg azt a szelet rántott húst, amivel én itt reggel hatkor gürcölök minden reggel, én nyomom le a torkodon, aztán mehetsz haza sírni anyukádnak, hogy glutén ment a fogszabályzódba! – ordítottam le mindenki hallatára.

Csak azt nem vettem észre, hogy teljesen csend lett és, hogy mindenki minket figyelt. Az egyik konyhásnőnek, Sindynek nagy csörömpöléssel kiesett a kezéből az egyik már félig teli moslékos vödör. Egyébként is gyenge idegzetű nő volt, biztos a frász kerülgette. Hirtelen a gyerekek az asztaloknál abbahagyták a beszélgetést, és a ricsajozást. A kirohanásom után valamiért mind olyan szépen csendben folytatta az evést.

- Rendben. Majd… legközelebb előre szó-szólok, hogy mire vagyok allergiás. – dadogta megszeppenve a kis copfos, majd az orrát megtörölve elszaladt a tálcájával.

Ha jól hallottam, akkor már egyből elkezdett bőgni, ahogy kiért a csarnokból.

Végre csend lett. Nyugodt csend. Semmi nyafogás, semmi kérdezősködés, se egy árva fintor, vagy egy gonosz megjegyzés. Csak az evőeszközök nyiszáló hangját lehetett hallani. Félelmetes volt ez a csönd. Már azért is, mert egy méterről lehetett érezni, hogy félnek tőlem. És ez jó volt. Élveztem. Ez volt az első eset a sok bosszúm közül, amit elkövettem. Innentől kezdve hívtak a diákok egymás között:  Bosszúálló Mocskos Mikenak. 

folytatása következik...

Ha már a kreatív, csináld magad dolgoknál tartottam, akkor  megmutatom, hogy ma mit készítettem. Az interneten lehet találni bizonyos "Do It Yourself" címszó alatt, (röviden DIY) néháy csináld magad ékszert, ruhát, bútort, stb... Nos én kipróbáltam egy gyűrűt. Eleve rajongok a cipzáras dolgokért, legyen ez akár ékszer. Nos, ez lett belőle. Szerintem nagyon klasszul néz ki, többféle verzióban lehet készíteni, ajánlom mindenkinek. Ezután, már magától jött az ihlet, úgyhogy van még néhány ékszer amit mutatnék. A Heinekenes fülbevaló mellett, egy hegyikristály nyakláncot, egy laposra mosott üvegszilánk nyakláncot, és egy tűzzománc karkötőt csináltam. Bátorítok mindenkit, ha van kedve, vágjon bele, mert nem csak szépet lehet készíteni, de szórakoztató elfoglaltság is. 

    Üdv! Sok jó hírrel telve írok újra. Először is, megint sikerült valamit alkotnom, ami remélem nektek is fog tetszeni. Másodszor pedig, bejelentem, hogy AUGUSZTUS VAN! Ami több szempontból is klassz, mivel hamarosan itt az ősz, és hamarosan megtudjuk, mi lesz az őszi divat, sőt augusztusban még egy csomót lehet szórakozni. Egy teljes hónapunk van még, hogy kiélvezzük a nyarat. Addig is, én hoztam nektek egy kis meglepetést. Tegnap este július búcsúztató estet tartottam, és ennek a keretei között, készítettem egy igazán júliusi, nyári, olyan kis romantikus képkeretet.                Mi kellett hozzá? Sorolom! 

- Egy doboz teteje

- Pillanatragasztó

- Puffy festék

- Gombok, gyöngyök, szalagok, és amit jónak látsz és szebbé teszi

- Arany toll

- Cellux 

- Egy fénykép

Körülbelül negyed óra alatt kész van, és olyan stílusúra, mintájúra készítheted el, amilyenre szeretnéd. Egycsöppnyi jó ízlés kell hozzá, meg kreativitás. Garantálom, hogy sikerülni fog! 

    Szorri, amiért 2-3 hete nem írtam, de Németországban voltam. Isteni jó volt. Kár, hogy nem tudok németül, bár egy-két szót sikerült elsajátítanom. Július 10-én indultunk a Keletiből, a 19:50-es vonattal. Nem mondom, az odaút nem volt valami kellemes. Izzadtunk a többiekkel mint a ló, aztán majd meg fagytunk a légkonditól. Azt még nem is mondtam, hogy miért mentem külföldre. Nos 6 kórustársammal, név szerint Bettivel, Norbival, Mátéval, Jofellel, Timóttal, Danival és egy kedves tanárnővel, Majzik Ágnessel vágtam neki a messzeségnek, hogy együtt énekelhessek olyanokkal akiket nem ismerek, olyan helyen, ahol még nem jártam. Szerintem tök izgin hangzik, úgyhogy bele is kezdek. Szóval az odaút, amint említettem már, nem volt valami izgi, csak vicces, mert persze az ember elüti az időt bármivel amivel csak tudja. (tilos félreérteni) Egészen Drezdáig szenvedtünk, ahova értünk jöttek kocsival a Stefánék. Ő volt a zongoristánk, személyre szabott komponistánk, és az életművészünk is egyben. Maradjunk abban, hogy eléggé érdekes egy fazon. Grossenhainban reggeliztünk nála, merthogy éjszaka is jöttünk a vonattal. Persze én egy fikarcnyit sem aludtam. Amikor odaértünk egyből Betti adta magát, mert megkérdezte, hogy az addig általa nem látott ház óvoda-e. Azt hiszem már itt elvesztettük a szimpátiáját. Megreggeliztünk német módra, aztán útnak indultunk a többi gyerekkel, busszal Colditz felé. Valami eszméletlen gyönyörű hely. Kicsi város, sok érdekes emberrel, egy kis folyóval és hihetetlen sok történettel a háta mögött. Igazi kis szász város. Sok mindent mesélhetnék róla, de igazából az lenne vagy 10 oldal, ha leírnám. Az éneklés jól ment, mondhatni, még pénzt is kerestünk vele a barátaimmal. Sok új barátot szereztem, mert este mindig összejártunk iszogatni egy kicsikét, vagy sokacskát. Az volt a gond, hogy nem adtak nekünk szabadidőt, csak nagyon minimálisat, ami az ismerkedésre nem volt elég. Mármint attól függ, ki hogy ismerkedik. Ezért minden este másik szobában gyűltünk össze, hogy kicsit beszélgessünk. Csak az volt a baj, hogy hajnalig fenn voltunk, így másnap hulla fáradtak voltunk. Így tengettük a napjainkat, mígnem összefolytak. 

Úgy különböztettük meg a napokat, hogy előző este mit ittunk. Általában Sangriát ittunk, mert 2.5 liter volt 1.49 E. Elvoltunk látva még gumicukorral, és különböző édes löttyökkel, amik hát nem magyar ember szájíze szerint készültek. Mire hazajöttem annyira vágytam egy kis húsra, de még mindig nem kaptam itthon sem egy szelet rántott húst. Az utolsó este volt a legjobb, amikor nagyon meleg volt, és Bettivel elmentünk egy közeli "vigadóba". Barna sört ittunk, elszívtunk egy szál cigit, aztán Pöpi kiszúrta az étlapon, hogy van gulyásleves. Na akkor érkezett el a holdpontom. Komolyan még az árát sem néztem meg, de rögtön rendeltem egyet, amint megkóstoltam azt, amit már kihoztak Bettinek. Valami isteni finom volt. 10 napig semmi leves, semmi hús, és akkor az utolsó nap egy jó forró, csípős, sűrű gulyásleves. Ahogy most rágondolok már az illatát is érzem. Nyamm... Aztán később találkoztunk Írekkel. Annyira kedvesek voltak, és annyira jót tudtunk beszélgetni. Másnap viszont elmentünk a városból és egy családnál aludtunk, ami szintén nagyon vicces volt, meg érdekes, egyszóval egy jó élmény. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen, legyen bátor, álljon szóba idegenekkel, és tapasztaljon meg olyan klassz dolgokat, amikben is részem volt! ^^,

   Nálam ez az összefüggés még annyira nem ért meg. Valahogy felfoghatatlan, hogy a 2 nagy horrormeseíró művéből mit ki nem hoznak a rendezők. Most néztem meg A lány és a farkas című filmet. Konkrét véleményem nincs, azaz, nem tudom azt mondani, hogy:

- Fúúú...! Ilyen rossz filmet még az életben nem láttam! 

Nem. Viszont azt sem állítom, hogy:

- Istenem! Micsoda felemelő kasszasiker! Megérdemelne egy Oscar-t! 

Nos. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom. Egy nagyon jó rendezésű film. Már csak azért is megnéztem, mert szeretem a farkasokat és az egyik kedvenc Grimm mesém, de másrészt Catherine Hardwicke-ra is kíváncsi voltam. Tudni illik, ő rendezte az Alkonyatot, és reméltem, hogy valami újjal fog elkápráztatni. Persze egy kötött sztoriból nehéz valami teljesen váratlanat képezni, de szerintem neki sikerült. Mondjuk egész idő alatt, míg a filmet néztem, az agyaláson kívül az is járt a fejemben, hogy kicsit hajaz a Grimm című filmre. De még jó, hogy én azt a filmet is nagyon szeretem. Pozitívum volt még az számomra, hogy Brian Reitzell volt a zeneszerző, és szerintem ő egy fantasztikus választás volt. 2 dráma és egy horror van mögötte zeneileg, egyszóval nem mondható rá a "tapasztalt" jelző, viszont nekem pont ez tetszett. Friss, új, izgalmas, pezsdítő és váratlan! Nem tudom más hogy érzi, de nekem ez a film egy nagy pozitív csalódás volt. A premier előtt mindenki lehordta a sárga földig, senki sem várt neki sikert és nagy pénzt. Én sem fűztem hozzá nagy reményeket, de egyszerűen megragadott. Amanda Seyfried, ez a feltörekvő ifjú szőke csillag jó, hogy kipróbálta magát ebben a fantazy-horror-thriller műfajban, mert nagyon jól áll neki a lázadó nő szerepe. Na és akkor már Gery Oldman-ről ne is beszéljünk. Egyik kedvenc színészem. Ő hoztam rendesen a formáját. Szélsebesen alkalmazkodik a körülményekhez, és a film műfajához, és kihozza magából a maximumot. Tőle nem is vártam mást. Viszont azt ajánlom, hogy tényleg nézzétek meg! Én végig azt találgattam a film alatt, hogy akkor ki a "hunyó".  A film végére 2 személy volt esélyes nálam, de kiderült, hogy az akire végképp nem gondoltam. Nos, még van mit fejlődnöm. Meg kell tanulnom megbecsülni az apró részleteket, amik nem tűnnek fontosnak. Higgyétek el nekem, hogy egy jó nyomozós horror-thriller film akkor jó, hogy ha még maga a rendező és a forgatókönyv író is megdöbben a végkifejleten. 

Az én véleményem végül is az, hogy Piroska és a Farkas között bármi történhet. Hiszen akár Piroska, vagy akár a farkas győzedelmeskedhet, a közöttük lévő kapcsolatra alapul a "mese". Szóval ha van Piroska, akkor van farkas is. Mert hát, mit is érne farkas nélkül Piroska? Nélküle csak egy piros pelerines kislány lenne, aki egy kis kenyeret meg egy kis bort cipel az alkoholista nagyihoz. NEM! Itt nagyon ügyesen ki lett használva a két főszereplő között elszakíthatatlan kötelék. Ezért tetszik nekem annyira ez a film. Mert magára az eredeti történetre alapoz, mégis továbbgondolja és feléleszti ezt a régi gyermekmesét. 

Már csak így zárásként írnám le, hogy Piroska választotta magának ezt az utat. Dönthetett volna másként. Mindig van választás. Csak az nem mindegy, hogy melyik mellett döntesz. Az egyik, vagy a másik mellett. 

(<-Huh ez tök vicces! Olyan "szokj le a drogokról, mert az élet szép" duma) (De igaz! ;)

   Agatha Christie. Ha ezt a nevet meghallja valaki, szerintem biztos, hogy egyből a krimik koronázatlan királynője ugrik be neki. Egyik kedvenc írónőm és példaképem is egyben. Angol írónő, 1890-ben született Devonban, majd 85 évesen hunyt el Oxfordshireben. A Guinness Book of World Records szerint Christie – William Shakespeare mellett – a világ minden idők legtöbb eladott könyvét elérő írónő. Csak a Biblia ért el magasabb eladott példányszámot. Krimijei világszerte ismertek. Híres főszereplői között felbukkan Miss Marple, Hercule Poirot, akik a nyomozásban vannak otthon, és persze segítőtársaik Arthur Hastings kapitány, Poirot barátja, Japp főfelügyelő, aki a Scotland Yardnál dolgozik és végül de nem utolsós sorban Miss Lemon, Poirot titkárnője. Eme briliáns logikával és fifikával megáldott hölgy érdekfeszítő történeteivel még azokat a nézőket és olvasókat is leköti, akik nem kedvelik éppenséggel annyira a krimi műfaját. Én minden este megnézek egy-két részt Poirot kalandjaiból, ami a fülledt nyári estéimet mindig fagyossá és borzongatóvá varázsolja. Hihetetlenül izgalmas és rendkívül szórakoztató történetekkel kecsegtet bennünket Agatha Christie. Ajánlom mindenki figyelmébe a könyveit és az ebből készült sorozatokat is, amiket minden szerdán és szombaton este nyolckor vetítenek a Story4 nevezetű csatornán. Akit érdekel, internetről is letölthetőek a részek, sőt, online is megtekinthetőek.

http://www.onlinefilmvilag.hu/kategoriak/sorozatok/4907-poirot

http://online-sorozatok.hu/tag.php?t=agatha-christie-poirot