Remélem néhányan azért néha-néha rápillantanak a blogomra, bár most főként csak egy valaki érdekel, és ő a legjobb dolog ami mostanában velem történt. Bearanyozza a napjaimat. A reggeleimet a friss kávé illatával, a délelőttömet viszont tönkreteszi, mivel másra nem is tudok gondolni csak rá, így kissé szétszórt vagyok néha. A délután idegesen kezdődik. Mikor érek már haza, hogy láthassam, ölelhessem, csókolhassam? A pillanat amikor viszont meglátom és megélem ezeket a dolgokat vele, pótolhatatlan. Ekkor tudom, hogy mindennek van értelme, bár jobban szereti, ha nem keresem meg a logikát. :) A délután elrepül. Az együtt töltött idő olyan képlékeny és hol rövidnek, hol hosszúnak tűnik. Az esti elalvási ceremónia a nap utolsó aranysugara. Kiskifli-nagykifli pozitúra, nagy ölelések, sokatmondó és hosszú-rövid csókok és jó éjt puszik váltják egymást. A bónusz az egészben az, hogy tudom, másnap újra egy álmos, csipás, kedves mosollyal fog ébreszteni. Mert nem hagyja, hogy elaludjak és elkéssek a munkából. Mint ma...mikor nem volt velem...Hiányzik, és ezt remélem elolvassa, és érezni fogja ezt ő is...